Az illóolajok, más néven illékony aromás vegyületek, értékes alapanyagok az illatiparban. Az alacsony kátránytartalmú cigaretták térnyerésével a szűrt és hígított cigaretták ízintenzitása jelentősen csökkent, így az ízfokozó egyre fontosabbá vált. A dohány kulcsfontosságú aromavegyületei nagyrészt nyomokban szerves anyagok, és ízhatásuk kifejezettebb, mint a hagyományos dohányaromák és adalékanyagok. Ezeknek az aromás vegyületeknek a kifejezetten a dohány ízének fokozása érdekében történő extrahálása kulcsfontosságú megoldást jelent az alacsony kátránytartalmú cigarettatermékekkel kapcsolatos kihívásokra.
Mivel ezen aromás vegyületek közül sok hőérzékeny és hajlamos az elpárolgásra, az alacsony hőmérsékletű működéséről ismert szuperkritikus extrakció ideális alternatívává vált a hagyományos módszerek, például a gőzdesztilláció és a szerves oldószeres extrakció mellett. Az illóolajok különösen jól oldódnak szuperkritikus CO₂-ban, így ez a módszer különösen hatékony. Az extrakció finomhangolására és a célzott illóolajok hozamának javítására időnként hordozóanyagokat, például etil-acetátot használnak. Ezek a hordozóanyagok csökkenthetik az oldhatóságot és javíthatják a szelektivitást, ezáltal növelve az illóolaj-kivonás hatékonyságát.
Szuperkritikus extrakcióval a természetes dohányanyagokhoz hasonló, kiváló minőségű illóolajok nyerhetők és adhatók a felaprított dohányhoz. Ez az eljárás nemcsak fokozza a dohány belső aromáját, hanem meghosszabbítja illatát is, ami jobb általános dohányzási élményt eredményez.